Medjugorje,
te kopár sziklák övezte oázis, ki hasonló vagy megsebzett szívünkhöz. Hogy
vágytam rá, hogy megérintsem földed! Medjugorje, a Királynő szentélye, az Atya
irgalmas szívének túlcsordulása, a szeretet áramló folyama, ahol nyitva van az
Ég. Bosznia gyémántja, ahol a Béke Királynője jön elénk, hogy anyai szívére
ölelje a szeretet koldusait. A Hajnalcsillag, aki megszüli számunkra a Fényt,
az örökké élőt, a soha ki nem alvót. Népek árasztanak el, szomjazók jönnek forrásodhoz,
és te betöltöd őket. Ezrek és milliók koptatják éles köveid puhára, miként a
nagy folyam. Kicsiny vagy mint Betlehem, de bölcsődben sokan születnek újjá.
Láttalak Medjugorje és minden vágyamat felülmúltad. Ott voltam templomodban,
ahol az imádság izzása betölti a teret. Megérintettelek Jelenések hegye, akit
az Ég is érintett. Oly kies vagy és rideg, de özönlik rád az éhezők serege.
Leborultam ormaidon Krizevac hegye, égbe törő, keresztet tartó csúcs.
Győzelmesen emeled magasba a jelet, és a csend átjárja szirtjeid. Nálad voltam
Medjugorje, a világ gyóntatószéke, és te elhoztad az igazi szabadulást.
Medjugorje évtizedek után is él. Mária ma is hív. Menjetek minél többen a
megújulásnak ehhez a forrásához!
,,Édesanyátok vagyok, ezért akarlak
elvezetni benneteket a teljes életszentségre. Azt akarom, hogy mindenki boldog
legyen itt a földön, s aztán velem legyen a mennyben. Drága gyermekeim, ez az
idejövetelem célja, s ez a vágyam.'' (1987. máj. 25.)
