A single
életforma annak deklarálása, hogy végső soron az életnek nincs értelme.
A teljes
ember tudja, hogy élete Istentől ered, benne tud kiteljesedni és beérkezni. A
boldogság, melynek vágya kivétel nélkül minden emberi szívbe bele lett oltva,
csak Istenbe érkezve, az Ő szemlélésében nyer végső nyugalmat.
Aki nem jut
el idáig az azt mondja, gyermekeim az én életem értelme és kiteljesedése. Ő
ugyan a végső értelemről lemond, de megkapaszkodik evilág keretei között oly
módon, hogy túlmutasson saját élete határain.
A single nem
vállal gyermeket sem vagy a gyermekvállalást kitolja fizikai képességei
határáig, azért hogy élete „értelmének” önmagát tegye meg. Életformájával azt
mondja: Mivel az életnek önmagában véve nincs távolra mutató örök értelme,
hiszen menthetetlenül elpusztulunk, személyünk halálunkkal megszűnik, egyszer
csak nem leszünk, ezért a rendelkezésre álló időt logikusan magamra kell
fordítani, s ha már valami véletlen folytán idecsöppentem az élet örvényébe,
hát legalább élvezzük azt ki addig, amíg lehet. Cselekedetei önmagára
irányulnak, saját magából indulnak és oda is térnek vissza. Lelki szeme nem lát
át a látható világ sűrű függönyén, ezért egyedül marad, mint forrás és
cél.
A single lét
korunk kultúrájának manifesztációja, melyet a pápa a halál kultúrájának
nevez.
Jn
12,25 - Aki szereti életét, az elveszíti, de
aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.
