A szeretet
mértéke a kereszt.
Ha szeretek
valakit, kész vagyok érte akár szenvedni is. Ha ő szenved, nekem is együtt kell
éreznem vele, közösséget kell vállalnom vele, együtt kell szenvednem vele vagy
még inkább helyette. Szeretném magamra venni az ő fájdalmát, hogy inkább nekem
fájjon, mint neki.
Isten a
szeretet, egyedül csak Ő a szeretet. Minden szeretet csak belőle forrásozik.
Csak az Ő szeretete való önmagából, mert Ő maga a Szeretet. Ez a szeretet
együttérző. Látja a mi szenvedésünket, látja a mi boldogtalanságunkat, a mi
vajúdásunkat, ami a bűn gyümölcse.
Isten nem tud
mást tenni, mint velünk szenvedni, osztozni a mi fájdalmunkban, sőt magára
venni a mi fájdalmunkat, helyettünk szenvedni, mert inkább Ő szenvedjen, mint
szeretett teremtménye. Ezért Krisztus eljön, hogy velünk legyen, hogy osztozzon
a mi életünkben, hogy velünk szenvedjen, sőt helyettünk, mert inkább Ő
szenvedjen, mint szeretett teremtménye.
Ezért elmegy
a végsőkig, aminél már nincs tovább, az önként vállalt kínhalálig.
Krisztus
keresztje a szeretet csúcsa.
A kereszt a
szeretettől izzik.
A kereszt a
szeretet extázisa.
Leborulok
előtted Istenem és zokogok mérhetetlen szereteted miatt, amivel teremtményeidet
szereted. Ez a szeretet maga az öröklét, az örök mennyország.
Mi lenne
velünk nélküled?
Ó Uram, a te szereteted, amit a kereszten mutattál meg nekünk, a mi
egyetlen reményünk, egyetlen boldogságunk, öröklétünk és örökkévalóságunk. 
