A golgota
hármas keresztje az Isten és ember szenvedéshez való viszonyának ikonja. A két
lator az emberiség két családját képviseli. Mindannyian szenvedünk, hiszen
bűnünk következménye az, ahogy az egyik lator ki is mondja ezt. - Mi
megérdemelten szenvedünk.
Isten nemcsak
kívülről, mintegy szívben együtt érezve vesz részt szenvedésünkben, hanem
egészen közel hozzánk, ott mellettünk, velünk együtt, a miénknél nagyobb
szenvedéssel szenved.
Számunkra két
út van.
Az egyik a
bal lator útja. Szenvedésünk nem indít bánatra, nem ismerjük fel, hogy magunk
okoztuk saját vesztünket és ebben az állapotban is Istent káromoljuk és
okoljuk. Nem látjuk leereszkedését, kimondhatatlan szeretetét és Őt tartjuk
szenvedésünk igazi okának. Szenvedésünk oka, azonban a mi szabadságunkban
rejlik, mely a szeretet legnagyobb csodája, egyszersmind számunkra a legnagyobb
felelősség.
Ezt ismeri
fel a jobb lator, aki látja, hogy szenvedése a rosszul használt szabadság
következménye. Látja Istent, szinte érzi leheletét és belekapaszkodik. -
Emlékezz meg rólam!
A szomjazó
Isten kimerült szíve megindul és az Evangélium legvigasztalóbb szavait mondja:
- Még ma
velem leszel a paradicsomban.
Mindnyájan mi
bűnösök szenvedni fogunk, rosszul használt szabadságunk eredményeképpen. Isten
mindig velünk szenved, egészen közel hozzánk. Ez az utolsó lehetőségünk.
Uram,
emlékezz meg rólunk!
kép: /Fischer Ernő - Golgota - 1989/
