Communio

Azt hiszem minden vallásban végső soron arra törekszenek a hívők, hogy egyesülhessenek Istennel. Ennek érdekében számtalan technikát, módszert hívnak segítségül, melyet gyakorolva mintegy felemelik magukat a kívánt magasságba, vagy kiüresítik bensejüket, hogy így váljanak alkalmassá az egyesülésre. Miközben tisztelettel adózunk az emberiség Isten felé való törekvésének, szembetűnő az a valóság, hogy az eucharisztikus jelenlétet elismerő kereszténységben minden szentáldozásban megvalósul az emberiség leghőbb vágya, hiszen a kenyér és bor színei alatt Isten valóságosan egyesül az őt befogadó emberrel, az előtte kinyíló lélekkel. Ami még káprázatosabb, hogy ehhez az egyesüléshez semmiféle erőfeszítésre nincs szükség a lélek részéről, sőt inkább hátráltatja mindenféle emberi cselekvés, megoldás, próbálkozás. Istennek nincs szüksége szavainkra, egyéb képességeinkre ahhoz, hogy lelkünkbe lépjen. 

Egyedül szeretetünk szükségeltetik, mely szabadságunkban virágzik ki és válik vonzóvá Isten számára.